************************************************************..., na jó, Sűrű Napok...

Ezen most egyszerre tudok röhögni és sírni..., de valahogy egyiket sem teszem meg, vagyis inkább mindkettőt, de csak magamban, hang és bármilyen arckifejezés, rezzenések nélkül.
Tegnap írtam ide egy bejegyzést... Nagyon jól is sikerült. De írásom közben a NET hol elment, hol visszajött, de utóbbit természetesen ritkábban művelte. Elnyelte a bejegyzésem, s most írhatom meg másodszorra. Köszönöm, köszi szépen! :-((((

Szóval, tegnap voltam szóbelizni, ez volt az első. A KDFG-ben voltam. Az arcom- míg be nem hívtak, s míg ki nem jöttem a behívás után- olyan vörös volt, legalábbis annak éreztem, mint Judith Gershner ruhája. (Judith Gershner a Neveletlen hercegnő c. könyv III. részében tűnik fel először, a könyvet írta: Meg Cabot.) Egyszóval, féltem. Nagyon féltem.
Mivel az ABC betűinek, vagyis ennek a háromnak az egyikében megtalálható a vezetéknevem kezdőbetűje, én voltam a második, akit behívattak, még kettő lett volna előttem, de azok megfutamodtak, vagy mi, és nem jöttek el a szóbelire.
Már a behívás jól kezdődött, egy szőke hajú nő jött ki, mondta a nevem, majd így szólt:- Ne izgulj, jófejek vagyunk! :-D
Bementem. Köszöntem, jó napot kívánok! Nem hallották. Megismételtem. Bingo, hallották..
Leültettek, s hirtelen három nővel kerültem szembe. Szemben egy barnahajú, kedves, mosolygós nő ült, mellette balra (nekem jobbra), egy ugyanilyen, csak szőkében, s mellett jobbra (nekem balra) meg egy rövid barnahajú nő, aki olyan volt, mint aki karót nyelt...
A velem szemben ülővel beszélgettem az egész óüra során, mivel Ő kérdezett mindig, és a Karótnyelt csak jegyzetelt, a másik meg nézte a füzeteimet.
Húznom kellett a velem szemben ülőtől egy képet, melyen egy férfi volt, aki éppen egy asztalnál ült, oldalra bámult, s "kifliujjai" voltak. Kérdések voltak mellé feltéve, hogy mi lehet a foglalkozása, hogy milyen napszak lehet a fekete-fehér fotón, meg hasonlók.
-Szerinted mi lehet a foglalkozása?
-Nos... talán építész, vagy bányász...
A nő elmosolyodott, a szőke is, a Karótnyelt meg felvonta a szemöldökét, de ügyelt arra, hogy rám se nézzen, hanem folyamatosan jegyzetelt.
-Tudod, ez itt Picasso.
-Ohh...- lepődtem meg, s ráeszméltem, mennyire műveletlen is vagyok.
-Ismered Picasso-t?
-Persze.. Igen.
-Ő egy festőművész volt.
-Igen...
:-S
Kérdezgetett még a kedvenc tantárgyaimról, hogy miért jelöltem meg a média szakot a KDFG-ben, meg... meg még biztos kérdezett valamit, de arra már nem emlékszem.
Mikor az elején oda kellett adnom a füzeteimet, kettőt kért a velem szemben ülő nő. Két füzetet.
Nos, én adtam neki hatot. Mert a honlapon ez állt: Hozni kell a matematika és a magyar füzeteket! Nos, én hoztam, de mivel van nyelvtan, meg irodalom is, ez így már helyből három füzet, s mivel ezek a füzetek már beteltek, valamikor félév tájt, újat kellett kezdenem. Az összesből. Tehát mindegyik füzet megduplázódott, s így lett hat. A végén kérdezték is, hogy ez mind az én cuccom? Jaja.. :-)
Mikorra vége lett, a szőke kérdezte:- Hányadik szóbelid volt ez?
-Az első.- válaszoltam.
-Óh, hát akkor ne izgulj ennyire! Remélem még találkozunk!
-Én is, köszönöm!
És elköszöntem, meg ők is.

Mivel ez keddi nap volt, s ma szerda van, s nem egész egy órám van, hogy rendesen összekészülődjek, mert ma van egy énekkari fellépésem, a helyi művelődési házban, úgyhogy most mennem kell.
:-)

Bye,