Ezt tegnap írtam, de elfelejtettem beleírni az összegzésben.
Íme:
See The Magic
1. Just a picture
In the frame
But I believe in
2. Just a moment
What I see
But I believe in
CHORUS: Every step that I take
Every love in my cake
When I bake
Every move what you show
Every ball on the goal
But I believe in
I see the magic
3. Roadster, when you go back
Many people are glad
But I believe in
4. You say, you are ugly
Your friends say, you're beauty
But I believe in (But I believe in)
CHORUS
5. If you are unbeliever
If you are infidel
I just say to you
Open your eyes!
CHORUS
2009. július 11., szombat
Összegzés II.
Az elmúlt hetekben, napokban, szóval amióta nem írtam történtek:
- A születésnapom, július 1-jén. :-)
- A Jetix csatornából Disney Channel lesz!!! Lengyelországban már a Disney csatorna működik, ott az 1. helyre kúszott fel a nézettség,, (!!!) Magyarországom- amikor 2008- ban, mégcsak pár sorozatot, filmet hoztak be, pl. Hannah Montana, High School Musical- a harmadik helyről az elsőre (!!!) ment a csatorna.
- Július hetedike: Dédim születésnapja, Michael Jackson temetése (amiről még fogok írni), és telihold.
- Feljelentkezem a Twitterre, és lecsekkolom kedvenceim, sőt még Barack Obama Twitter oldalát is. ;-) /Bár bejelentkezés nélkül is le lehet csekkolni.../
- Július 10.- Mama születésnapja!
Úgy számolom, elég soká fogok újra felnézni ide, jövőhéten, kedden táborba megyek már a gimnáziummal. Szerencsre megyünk, ahol a csokigyárba látogatás mellett, filmet fogunk forgatni, illetve újságokat szerkeszteni...
Szombatom délután haza jövök, a vasárnapot még itthon töltöm, hétfőn viszont irány a Balaton, két hétre, apámmal.
Utána talán egy hetet itthon leszek és megyek Görögországba anyáékkal.
Aztán augusztus utolsó hetében a gólyatábor... amit a legkevésbé sem várok! De hát mindegy... :-)
2009. június 25., csütörtök
A 2 ígért dal
This is the Day
Wake up
Come on
Hey!
This is the day
Morning
Hello
Hey!
This is the day
1. Oh I wait this day
'Cause it's the Gradu Day
Come on
Don't be late
Hurry up
Come on come on, baby
2. Everytime I wish this day
Little bit sad
Little bit good
But this is day
Oh I don't late
Come on
Come on
Come on
Wake up
Come on
Hey!
This is the day
Morning
Hello
Hey!
This is the day
3. I have some mem'ries
From these few years
There is bad
And there is good
Mixed all
But I lo-o-ve
Wake up
Come on
Hey!
This is the day
Morning
Hello
Hey!
This is the day
To realise his / her dream
When I wake
When I sleep
My heart say:
" Oh I wish,
That I will be a star..."
When I seat
When I feel
My brain say:
" Oh dreams come
true..."
She say
He say
She know
He know
She dare
He dare
To realise his / her dream
Oh yeah
They know
But I
I don't
Help me
From myself!
When I think
When I pace
When I draw
When I eat
Oh I know
What I feel
When I laugh
When I sad
When I cry
When I'm glad
Oh I know
What I feel
Oh I will proceed
She say
He say
She know
He know
She dare
He dare
To realise his / her dream
Oh yeah
They know
But I
I don't
Help me
From myself!
Help me from myself...
Wake up
Come on
Hey!
This is the day
Morning
Hello
Hey!
This is the day
1. Oh I wait this day
'Cause it's the Gradu Day
Come on
Don't be late
Hurry up
Come on come on, baby
2. Everytime I wish this day
Little bit sad
Little bit good
But this is day
Oh I don't late
Come on
Come on
Come on
Wake up
Come on
Hey!
This is the day
Morning
Hello
Hey!
This is the day
3. I have some mem'ries
From these few years
There is bad
And there is good
Mixed all
But I lo-o-ve
Wake up
Come on
Hey!
This is the day
Morning
Hello
Hey!
This is the day
To realise his / her dream
When I wake
When I sleep
My heart say:
" Oh I wish,
That I will be a star..."
When I seat
When I feel
My brain say:
" Oh dreams come
true..."
She say
He say
She know
He know
She dare
He dare
To realise his / her dream
Oh yeah
They know
But I
I don't
Help me
From myself!
When I think
When I pace
When I draw
When I eat
Oh I know
What I feel
When I laugh
When I sad
When I cry
When I'm glad
Oh I know
What I feel
Oh I will proceed
She say
He say
She know
He know
She dare
He dare
To realise his / her dream
Oh yeah
They know
But I
I don't
Help me
From myself!
Help me from myself...
Összegzés
A ballagás letelt, a bulik lementek, az idő forog, én meg úgy érzem állok egy helyben. :-)
Azt hiszem, most, hogy így nyakunkon a nyár, kevesebbet fogok a blogomba írkálni. Kevesebbet, mind eddig, habár eddig sem írtam olyan gyakran, legutóbbi bejegyzésem is több, mint egy hete íródott, ami így visszagondolva nem tűnik hosszú időnek, nekem mégis az, mert nem így képzeltem a blog írását. Úgy gondoltam minimum két-három naponta írok, ami ostobaságnak tűnhet, mert mégis mi történik két-három nap alatt, ami olyan- ha egetrengetően nem is, de- fontos lenne?!
De velem történik, velem mindig történik valami.
Én szeretem leírni azokat a dolgokat is, amik csak úgy, röptébe eszembe jutnak. Amik lehet, hogy nem is igazán rólam szólnak, de elgondolkodtattnak, és véleményt alkotok róluk, és innentől kezdve már érdekesek is lehetnek.
No mindegy, íme pár dolog, ami a napokban történt:
Azt hiszem, most, hogy így nyakunkon a nyár, kevesebbet fogok a blogomba írkálni. Kevesebbet, mind eddig, habár eddig sem írtam olyan gyakran, legutóbbi bejegyzésem is több, mint egy hete íródott, ami így visszagondolva nem tűnik hosszú időnek, nekem mégis az, mert nem így képzeltem a blog írását. Úgy gondoltam minimum két-három naponta írok, ami ostobaságnak tűnhet, mert mégis mi történik két-három nap alatt, ami olyan- ha egetrengetően nem is, de- fontos lenne?!
De velem történik, velem mindig történik valami.
Én szeretem leírni azokat a dolgokat is, amik csak úgy, röptébe eszembe jutnak. Amik lehet, hogy nem is igazán rólam szólnak, de elgondolkodtattnak, és véleményt alkotok róluk, és innentől kezdve már érdekesek is lehetnek.
No mindegy, íme pár dolog, ami a napokban történt:
- Beíratkoztam a HMG-be, és ezzel együtt- megdöntve saját szavaimat- idén két táborba is megyek. Tehetséggondozó- és gólyatáborba. Előbbibe sok, utóbbiba már kevesebb kedvem van elmenni.
- Gyarapodott a Cabot könyveim gyűjteménye, belekerült egy újabb, JINX címmel, melyet egy éjszaka, ill. egy reggel alatt ki is olvastam.
- Megnéztem Anyával a Nász-ajánlat c. filmet a moziban. Nagyon, nagyon, nagyon jó volt! Sandra Bullock-kal és Ryan Reynolds-szal a főszerepben, és Alaszkával a háttérben. A film nagyrésze ugyanis az USA 49. tagállamában, "Az északi nap földjén" játszódik. Egy részét azért a Nagy Almában vették fel, a film itt kezdődik, és itt is végződik.
- Három dalt írtam, melyek egyike még a ballagásom előtt pár órával íródott, egyiket két nappal ezelőtt írtam, egyet meg tegnap este. Ebből mindent le fogok majd írni, kivéve a két nappal ezelőttit. Azt nem fogom. De annyit mondhatok róla, hogy akárcsak a Need a Breathe c. dalomat, ezt is egy jó kis dalnak a dallamára írtam rá. Ezt a kedvenc énekesnőm, Taylor Swift egyik dalára, a Should've Said No dallamára írtam. Ez 13 versszakból áll, s 7 egysoros részből. (magyarból nem haladok jól... ennyi szóismétlést! :-D)
- A gimnáziumban angolt, illetve második nyelvként spanyolt fogok tanulni. Egy héten lesz 3 óra angol, s 5 óra spanyol, amit először nem így akartam- hanem fordítva, 5 angol, 3 spanyol-, de a leendő ofőm felhívta anyukámat, hogy nem lehetne-e így. Hát így lett, de nem gáz, mert az angollal így is mindig foglalkozom, fordítgatok folyamatosan, és azért ne felejtsük el, hogy a dalaimat is mind angolul írom. :-)
2009. június 12., péntek
Dánia, Dánia...
Kevesebb, mint 5 egész órám van hátra a ballagásomig. Pontosabban, 6 órám van a ballagásig, mivel a „szertartás” 17°°- kor kezdődik, de már 16°°- ra az iskolában kell lenni, hogy röviden elbúcsúzzunk a tanároktól.
Mint általában mindentől, a mai naptól is görcsbe áll a gyomrom. Egyszerűen rettegek! Ismervén magamat, vagy a csokromat fogom elejteni, vagy el fogok esni, vagy valami hasonló, amivel aztán emlékezetessé teszem, az e nélkül is emlékezetes napot. Végül is, nem mindig ballag el az ember lánya, az általános iskolából, nem?!
A ballagásom után pedig mindenki, akit meghívtunk kivéve apáékat -, feljönnek hozzánk és bulit tartunk, eme 8 év tiszteletére. 15-en leszünk összesen. Anya, Gábor, Papa, Mama, Bogi, Kovi Gabi, Vera, Gabó, Zsolti, Ildi, Öcsi, Marci, Dávid, na meg én.
Várjunk csak!
Ez csak 14!!!
14!!!!!!!!!
Valakit kifelejtettem!!!!
Anya, Gábor, Papa, Mama, Bogi, Kovi Gabi, Vera, Gabó, Zsolti, Ildi, Öcsi, Marci, Dávid, és én.
Áááá! EDITKE!!!!
EDITKE a hiányzó láncszem!!!
Remek, így már tényleg 15 emberrel számolok. Huh!
/…Habár, jobban örültem volna, ha az evolúció hiányzó láncszemét találom meg, végül is, abból nemcsak sok pénz, és elismerés, hanem nagy tudományos előrelépés keletkezett volna!.../
Ja igen, a „kivéve apáékat”… Úgy értem, velük másnap, vagyis szombaton ünnepelem meg a „sikeresen túlélt” 8 évet.
Jelen lesznek: Apa, Rózsi mama, Éva, Janó, Ati, Viki, meg én.
Többen nem. Max. 1-gyel kevesebben, mert a Viki nem biztos, hogy el tud jönni, ugyanis valami új munkahelyet talált egy bankban, és így a munka elején még nem biztos, hogy szerencsés egy nap szabadságot kérni. Nem tudom… Habár, az is lehet, hogy szombaton nem dolgozik, és akkor ma, a ballagásomra nem fog eljönni, de azért a buliba majd igen. Mindegy, majd kiderül…
Szóval, mint olvashatják/ olvashatjátok a címet, Dániát említem, mert annyira rettegek a mai naptól- mind szinte minden egyes dologtól-, hogy szívesen futnék Dániáig békalábakon. Ahogyan ezt mondtam/írtam akkor is, amikor a felvételi előtt voltam pár órával.Na, majd egyszer a Guinnes rekordok könyvében fogtok/fognak rólam olvasni; „A lány, aki elfutott diplomaosztója elől. Dániáig. Békalábakon.”. Mert azt hiszem, az érettségit még kibírom…
Mint általában mindentől, a mai naptól is görcsbe áll a gyomrom. Egyszerűen rettegek! Ismervén magamat, vagy a csokromat fogom elejteni, vagy el fogok esni, vagy valami hasonló, amivel aztán emlékezetessé teszem, az e nélkül is emlékezetes napot. Végül is, nem mindig ballag el az ember lánya, az általános iskolából, nem?!
A ballagásom után pedig mindenki, akit meghívtunk kivéve apáékat -, feljönnek hozzánk és bulit tartunk, eme 8 év tiszteletére. 15-en leszünk összesen. Anya, Gábor, Papa, Mama, Bogi, Kovi Gabi, Vera, Gabó, Zsolti, Ildi, Öcsi, Marci, Dávid, na meg én.
Várjunk csak!
Ez csak 14!!!
14!!!!!!!!!
Valakit kifelejtettem!!!!
Anya, Gábor, Papa, Mama, Bogi, Kovi Gabi, Vera, Gabó, Zsolti, Ildi, Öcsi, Marci, Dávid, és én.
Áááá! EDITKE!!!!
EDITKE a hiányzó láncszem!!!
Remek, így már tényleg 15 emberrel számolok. Huh!
/…Habár, jobban örültem volna, ha az evolúció hiányzó láncszemét találom meg, végül is, abból nemcsak sok pénz, és elismerés, hanem nagy tudományos előrelépés keletkezett volna!.../
Ja igen, a „kivéve apáékat”… Úgy értem, velük másnap, vagyis szombaton ünnepelem meg a „sikeresen túlélt” 8 évet.
Jelen lesznek: Apa, Rózsi mama, Éva, Janó, Ati, Viki, meg én.
Többen nem. Max. 1-gyel kevesebben, mert a Viki nem biztos, hogy el tud jönni, ugyanis valami új munkahelyet talált egy bankban, és így a munka elején még nem biztos, hogy szerencsés egy nap szabadságot kérni. Nem tudom… Habár, az is lehet, hogy szombaton nem dolgozik, és akkor ma, a ballagásomra nem fog eljönni, de azért a buliba majd igen. Mindegy, majd kiderül…
Szóval, mint olvashatják/ olvashatjátok a címet, Dániát említem, mert annyira rettegek a mai naptól- mind szinte minden egyes dologtól-, hogy szívesen futnék Dániáig békalábakon. Ahogyan ezt mondtam/írtam akkor is, amikor a felvételi előtt voltam pár órával.Na, majd egyszer a Guinnes rekordok könyvében fogtok/fognak rólam olvasni; „A lány, aki elfutott diplomaosztója elől. Dániáig. Békalábakon.”. Mert azt hiszem, az érettségit még kibírom…
2009. június 9., kedd
Felfedezés, ballagás, antropológia..., a közepén meg csücsülök én
A felfedezésem még várat magára.
"A sekélyes örömök éltetnek igazán."- mondja magáról Hugh Laurie és vallom én is magamról.
Nem árt tudni, hogy a színész, ill. író, és jómagam mire gondolunk e kijelentés alatt. Pontosan e két hivatásra, a színészetre, s az írásra.
Most eltekintek a zenétől, ami mindig is érdekelt, s ameddig világ a világ, én pedig benne élek, érdekelni is fog, és inkább áttérek arra a két másik foglalkozásra, ami- csakúgy, mint a zene- végig velem volt, s lesz is.
Szóval, az írás, és a színészet...
Hogy kissé különcül fogalmazzak, "partedlis korom" óta vonz a színészet, a filmek, a szereplés. Mindig volt, s van is egy sorozat, amibe egyszerűen bele tudok bolondulni, amelyben a főszereplőnek a helyébe képzelem magam, akár jellegzetes vonásait is gyakorlom, majd elsajátítom. Legyen ez egy film, egy sorozat. Vagy akár egy könyv...
Ha kezembe kerül egy jó könyv, egész napra le sem bírom rakni, magammal viszem mindenhová, de tényleg mindenhová.
Ugyanúgy, mint a színészetben, bele élem magamat. (Természetesen bizonyos kereteken belül. Azért a valóság, és a könyv, illetve film-béli "élet" között tudni KELL határvonalat húzni!)
Könyv imádatom odáig "fajult", hogy magam is könyveket kezdtem írni. Olyan Meg Cabot stílusban. Úgy értem, limonádé regényeket. Valahogy úgy indult, hogy kiolvastam minden a polcomon heverő Cabot könyvet, sőt, néhányat nem is egyszer. Kerestem más könyveket, de akkoriban nem jelent meg több itthon a szerzőnő regényeiből. Ezért, saját szórakoztatásomra, könyvet kezdtem írni. Pontosabban könyveket. Többet, melyekből mind olyan, mint Da Vinci festményei: befejezetlenek.
Habár sem a színészettel, sem az írással nem haladok talán a legjobban, legalábbis nem úgy, ahogyan szerintem kéne, azért van még néhány ötlet a tarsolyomban...
Ahogyan már említettem, ott a zene. Dalokat írok, amit- ha akad rendszeres blogolvasóm, nemcsak Te, Anya-, akkor tudják/tudjátok ezt.
Aztán ott van még egy hivatás, ami igazán érdekel. Ez az antropológia. Tervezem, hogy majd az egyetemen, főiskolán- ha sikerül eljutnom odáig, s nagyon remélem, hogy sikerül- majd tanulom a tárgyat.
Sőt, meglehet, hogy a szakmában fogok elhelyezkedni, és én leszek az első bűnügyi antropológus kicsiny- de reméljük mire eljön ez az idő; nagy- országunkban. Bűnügyi antropológus, akárcsak Dr. Temperance Brennan, Kathy Reichs regényéből, vagy ha úgy jobban ismernek/ ismertek rá, a Dr. Csont-ból.
Lehet. Nem biztos.
És, akkor következzen az utolsó ötlet a tarsolyból, amire az első mondat is utal...
Felfedezés.
Mindig volt egy "álomképem", ami a felfedezésemről szól.
Sok helyen hallani, hogy ezt- azt a sztárt, itt-ott felfedezték. Mondjuk egy étteremben, az utcán, a helyi kávézóban.
Én is eképpen gondoltam el a felfedezésemet, csak...a Drogeria Markt-ban. Én az egyik soron vásárolok az anyukámmal, közben eszmecserét folytatunk, a másik soron pedig egy ügynök, aki leszólít, másnapra megbeszélünk egy ebédet, életrajzomat elküldi néhány céghez, s pár hét múlva már csörög is a telefonom, egy reklámajánlatra.
Szóval, valami ilyesmi, míg aztán eljutok az "álomszerepemhez", amitől világhírű leszek. Ahogy a forgatás, a premier lezajlott, hullanak az ölembe jobbnál jobb, világsztárokkal teli szerepek.
:-)
Szép álmok! De egyenlőre a 3 nap múlva-i ballagásomra koncentrálok igazán. ;-))
"A sekélyes örömök éltetnek igazán."- mondja magáról Hugh Laurie és vallom én is magamról.
Nem árt tudni, hogy a színész, ill. író, és jómagam mire gondolunk e kijelentés alatt. Pontosan e két hivatásra, a színészetre, s az írásra.
Most eltekintek a zenétől, ami mindig is érdekelt, s ameddig világ a világ, én pedig benne élek, érdekelni is fog, és inkább áttérek arra a két másik foglalkozásra, ami- csakúgy, mint a zene- végig velem volt, s lesz is.
Szóval, az írás, és a színészet...
Hogy kissé különcül fogalmazzak, "partedlis korom" óta vonz a színészet, a filmek, a szereplés. Mindig volt, s van is egy sorozat, amibe egyszerűen bele tudok bolondulni, amelyben a főszereplőnek a helyébe képzelem magam, akár jellegzetes vonásait is gyakorlom, majd elsajátítom. Legyen ez egy film, egy sorozat. Vagy akár egy könyv...
Ha kezembe kerül egy jó könyv, egész napra le sem bírom rakni, magammal viszem mindenhová, de tényleg mindenhová.
Ugyanúgy, mint a színészetben, bele élem magamat. (Természetesen bizonyos kereteken belül. Azért a valóság, és a könyv, illetve film-béli "élet" között tudni KELL határvonalat húzni!)
Könyv imádatom odáig "fajult", hogy magam is könyveket kezdtem írni. Olyan Meg Cabot stílusban. Úgy értem, limonádé regényeket. Valahogy úgy indult, hogy kiolvastam minden a polcomon heverő Cabot könyvet, sőt, néhányat nem is egyszer. Kerestem más könyveket, de akkoriban nem jelent meg több itthon a szerzőnő regényeiből. Ezért, saját szórakoztatásomra, könyvet kezdtem írni. Pontosabban könyveket. Többet, melyekből mind olyan, mint Da Vinci festményei: befejezetlenek.
Habár sem a színészettel, sem az írással nem haladok talán a legjobban, legalábbis nem úgy, ahogyan szerintem kéne, azért van még néhány ötlet a tarsolyomban...
Ahogyan már említettem, ott a zene. Dalokat írok, amit- ha akad rendszeres blogolvasóm, nemcsak Te, Anya-, akkor tudják/tudjátok ezt.
Aztán ott van még egy hivatás, ami igazán érdekel. Ez az antropológia. Tervezem, hogy majd az egyetemen, főiskolán- ha sikerül eljutnom odáig, s nagyon remélem, hogy sikerül- majd tanulom a tárgyat.
Sőt, meglehet, hogy a szakmában fogok elhelyezkedni, és én leszek az első bűnügyi antropológus kicsiny- de reméljük mire eljön ez az idő; nagy- országunkban. Bűnügyi antropológus, akárcsak Dr. Temperance Brennan, Kathy Reichs regényéből, vagy ha úgy jobban ismernek/ ismertek rá, a Dr. Csont-ból.
Lehet. Nem biztos.
És, akkor következzen az utolsó ötlet a tarsolyból, amire az első mondat is utal...
Felfedezés.
Mindig volt egy "álomképem", ami a felfedezésemről szól.
Sok helyen hallani, hogy ezt- azt a sztárt, itt-ott felfedezték. Mondjuk egy étteremben, az utcán, a helyi kávézóban.
Én is eképpen gondoltam el a felfedezésemet, csak...a Drogeria Markt-ban. Én az egyik soron vásárolok az anyukámmal, közben eszmecserét folytatunk, a másik soron pedig egy ügynök, aki leszólít, másnapra megbeszélünk egy ebédet, életrajzomat elküldi néhány céghez, s pár hét múlva már csörög is a telefonom, egy reklámajánlatra.
Szóval, valami ilyesmi, míg aztán eljutok az "álomszerepemhez", amitől világhírű leszek. Ahogy a forgatás, a premier lezajlott, hullanak az ölembe jobbnál jobb, világsztárokkal teli szerepek.
:-)
Szép álmok! De egyenlőre a 3 nap múlva-i ballagásomra koncentrálok igazán. ;-))
2009. június 4., csütörtök
Bade (ejtsd: 'béd')
Végre túl vagyok a vizsgákon!
Mondjuk, "kisérettségi", amit az általános iskolám egyedülálló módón, néhány éve hagyományként űz, a nyolcadik évfolyam között. Hogy ne lébecoljunk, hogy szoruljon némi tananyag a fejünkbe, még a nyár előtt, s mielőtt belépnénk a középiskola kapuján, rendesen felelünk magyarból és matematikából. Mint egy érettségin. Csak kevesebb szigorral. Rendesen tételeket húzunk, amiket már hónapokkal a felelés előtt ki kell dolgoznunk.
Nem kevés munka, de- mint a tanárok állítják- meg van a gyümölcse, vagyis; nem tiszta homállyal a fejünkben hagyjuk el az "elemit".
Pár napja, még a "kisérettségi" előtt, kaptam Aj-től egy kis kulcstartó delfint, akinek nevet próbáltunk választani.
Aj azt mondta, a neve csak ennyi: ballagó delfin. Mire egyből eszembe ötlött, hogy a BAllagó DElfin-ből- vagyis a két itt kiemelt első, s második betűből, mindkét szóban- lehetne BADE. Vagyis csak Bade, amit angolosan 'Béd'- nek ejtünk. Aj- nek nagyon tetszett. :-)
Nemrég- pár hete, mikor még a tételek előtt voltam- keletkezett egy újabb dal. Demi Lovato Don't Forget c. számának a dallama ismétlődik benne. Íme:
Need a Breathe
1., I need a breathe
My heart too fast
I need a breathe
In my heart in my head
I need a breathe
Need a breathe
Oh need a breathe
2., 'Cause some voice in my head
I listen and I stand
Oh I don't what they say
I need a breathe
3., Sometimes I know what they say
But I... I don't what it mean
Oh no
It's hard
I must a breathe
4., 'Cause some voice in my head
I listen and I stand
Oh I don't what they say
Help me, HEY!!
5., Everytime my head is sick
Every laugh... oh I wish it
Every step... oh every step
In my head!
6., 'Cause some voice in my head
I listen and I stand
Oh I don't what they say
I need a breathe
7., I need a breathe
My heart too fast
I need a breathe
In my heart in my head
I need a breathe
Need a breathe
Oh need a breathe
'Cause some voice in my head...
Mondjuk, "kisérettségi", amit az általános iskolám egyedülálló módón, néhány éve hagyományként űz, a nyolcadik évfolyam között. Hogy ne lébecoljunk, hogy szoruljon némi tananyag a fejünkbe, még a nyár előtt, s mielőtt belépnénk a középiskola kapuján, rendesen felelünk magyarból és matematikából. Mint egy érettségin. Csak kevesebb szigorral. Rendesen tételeket húzunk, amiket már hónapokkal a felelés előtt ki kell dolgoznunk.
Nem kevés munka, de- mint a tanárok állítják- meg van a gyümölcse, vagyis; nem tiszta homállyal a fejünkben hagyjuk el az "elemit".
Pár napja, még a "kisérettségi" előtt, kaptam Aj-től egy kis kulcstartó delfint, akinek nevet próbáltunk választani.
Aj azt mondta, a neve csak ennyi: ballagó delfin. Mire egyből eszembe ötlött, hogy a BAllagó DElfin-ből- vagyis a két itt kiemelt első, s második betűből, mindkét szóban- lehetne BADE. Vagyis csak Bade, amit angolosan 'Béd'- nek ejtünk. Aj- nek nagyon tetszett. :-)
Nemrég- pár hete, mikor még a tételek előtt voltam- keletkezett egy újabb dal. Demi Lovato Don't Forget c. számának a dallama ismétlődik benne. Íme:
Need a Breathe
1., I need a breathe
My heart too fast
I need a breathe
In my heart in my head
I need a breathe
Need a breathe
Oh need a breathe
2., 'Cause some voice in my head
I listen and I stand
Oh I don't what they say
I need a breathe
3., Sometimes I know what they say
But I... I don't what it mean
Oh no
It's hard
I must a breathe
4., 'Cause some voice in my head
I listen and I stand
Oh I don't what they say
Help me, HEY!!
5., Everytime my head is sick
Every laugh... oh I wish it
Every step... oh every step
In my head!
6., 'Cause some voice in my head
I listen and I stand
Oh I don't what they say
I need a breathe
7., I need a breathe
My heart too fast
I need a breathe
In my heart in my head
I need a breathe
Need a breathe
Oh need a breathe
'Cause some voice in my head...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
