La dolce vita

- írtam ma Aj füzetébe, angol óra végén. Szegény, ma nagyon el volt kenődve. Manapság ilyen...
A fránya fizika, meg jópár dolog miatt, melyeket mindennap elmond nekem, én meg egyszerűen képtelen vagyok jótanácsot adni, kifogytam belőle, vagy... már magam sem találok. :-S
Jó, persze próbálok, sőt, a végén már olyat is mondok, hogy "majd megoldjuk valahogy", meg "úgyis sikerülni fog"- értem itt a fizikára.
Szóval, próbálok segíteni, amit Aj tud is, hiszen szokta is mondani, de mégsem hat rá semmit az a parányi segítség nyújtásom sem, amiket csak szavakban tudok adni, és a dolgozatban súgni, mert másképp nem tudom, hogy is segíthetnék, pedig annyira szeretnék! :-S
Nemrég, kb. két hónapja, amikor nagyon rossz volt a kedvem, és több napon keresztül sírtam, mert Apa végre sokat itthon volt, minden reggel jött értem és suliba vitt, aztán ez megszűnt, mert kiment újra külföldre, szóval akkor, amikor emiatt, és a felvételik miatt eléggé kivoltam, Aj nyitott nekem egy füzetet, melybe az első oldalra leírta, hogy miért nyitotta, s ragasztott mellé egy kutyás képet, a többi oldalakra pedig rajzolt, verseket írt, meg vicceket. Nagyon- nagyon jólesett, s a mai napig ír a füzetbe. :-)