A tegnap kissé eltért a szokásostól. Harmadik órám testnevelés volt, szokás szerint 2 iskolakörrel kezdtünk. A sulikör nálunk sosem futást jelent, inkább sétát, melyet végigbeszélgetünk a többiekkel. Ez mindig így szokott lenni. Kivéve az egyik osztálytásamat, aki sosem beszél, mindig szépen lefutja a köröket, így elsőnek ér be.
Valahogy inspirált, ahogy láttam, végig előttem fut, így én is futásba kezdtem. Hátra néztem, de már nem is láttam a többi osztáyltársamat, csak az előttem futót. A második körnél viszont egy kicsit lemaradtam, hiszen új volt ez nekem, még sosem futottam így, szóval, megesett, hogy kifáradtam. De ez nem tartott sokáig, újból futni kezdtem, és megdöntöttem eddigi összes rekordomat. Ami azt jeletni, hogy beértem másodiknak. Rettenetesen boldog voltam, s vagyok most is, ahogy eszembe jut, hogy futottam.
Remek volt másodiknak beérni.
Igaz, arra a tesiórára teljesen elment a hangom, sőt aznap egész nap be voltam rekedve, ami csak késő délután múlt el. De megérte.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése