Minden sötétségbe borul. A kinti lámpákat fölkapcsolják,
s én az ebédlőben ülök,
keresztrejtvényt fejtegetve.
Mikor észbekapok, hogy eljött az este,
a konyhai vekker 8 óra körül jár.
Egy kecses mozdulattal leejtem a tollam,
s az egyenesen a kezemből az asztalra hull.
Fölállok, s magam után csöndesen, habár sietősen tolom be a széket,
mely egy kis koccanással,
az üvegasztalhoz ütközik.
Sűrget az idő.
Nincs egy percem sem, hogy bármi más elvonja a figyelmemet
arról,
melyre készülök.
Így hát a nappali felé veszem az irányt.
Kinyitva a terasz ajtaját,
hirtelen a francia erkélyen találom magamat.
Az estére már lehűlt levegő szele csapja meg orcámat, s válaszul,
mélyen beleszagolok a levegőbe.
Friss
és
üde.
Hamar föleszmélek, hiszen nem az ízlelgetés most a fő dolgom,
én most valami más miatt jöttem ide...
...mégpedig azért, hogy megtekintsem az általam már várva várt Holdat. A különleges, hogy a mai telihold. Rég láttam már teliholdat, és különben is érdekel ez a téma, ahogyan már az utóbbi talán összes bejegyzésemben leírtam. Tényleg érdekel. De maga a csillagászat is. Szóval, az egész, mert olyan különös, olyan megfejtésre váró rejtélyesség. Én pedig szeretem a rejtélyeket.
Elkeseredésemre a Hold nem volt látható az erkélyről. De a másik oldali szoba ablakából sem. Úgyhogy, a mai "Hold-látó" kísérletem igazán kudarcba fulladt.
Ami azt jelenti, hogy még 28 napot várnom kell, hogy végre újra (?) teliholdat lássak. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése