19 nap

Remek nap volt a mai, Apa- "hatvan-akárhány" nap után- újra itthon van, és ma bevitt autóval a suliban, ami 3 egész percre van az otthonomtól. :-)
A kocsiban, egy Dove és egy Túró Rudi elfogyasztása után elindultam iskolámba.
/Iskolám, mely márcsak 19 napig iskolám./
Jó volt újra találkozni Aj- jel- mivel a múlt héten beteg voltam, nem mentem iskolába, azelőtt meg Ő nem jött-, aki visszakapta az Emlékkönyvét Márti nénitől, az iskola takarítónénijétől, akinek odaadta, hogy rajzoljon bele valamit.
Takarítónéni- ahogy kedves kémia tanárunk is- összekeverte Aj nevét egy másik, az Ő nevéhez hasonló névvel, és úgy írt barátném emlékkönyvébe. :-DD
Testnevelés órán, MNTLTÚ, vagyis Mélyen Nem Tisztelt László TanárÚr lefutatott velem, illetve még egy osztálytársammal 3 iskolakört, amit már az osztály többi tagja lefutott a múlt héten, amikor én, és ezek szerint az osztálytársam sem, nem voltunk suliban.
Jól jött ez a futás MNTLTÚ-tól, a torkom újra elkezdett fájni, és úgy éreztem, nyomban visszaesem a náthába.
Végülis a futás nem volt rossz, másodiknak értem be! ... Na jó, de csak ketten futottunk... :-)
MNTLTÚ pedig négyes-t adott a futási időmre, ami 10 perc, 45 másodperc volt.
Mondjuk, azt nem hagyhatom ki, hogy mikor beértem, az volt az első mondatom MNTLTÚ- hoz, hogy "Ugye a kettesem azért megvan?"- kérdeztem a futásra, mire meredt szemekell rám nézett, majd a telefonjára, amin mindig az időt méregeti, és azt válaszolta: "Ez négyes.", mire én: "Huh, remek!".
Az angolóráról, ami az utolsó, hatodik óra volt szépen elkéstem, mert rögvest (hehe, RögvEst...) tesi óra után elszaladtam ebédelni. (Mindig az ötödik óra utáni, ill. hatodik óra előtti szünetben ebédelek meg.)
Veszem a tányért, a villát, aztán az ételért igyekszem, és jól leragadok beszélgetni, az egyik- egyébként úgy anyukám korabeli- konyhás-takarító, éppen mit bevállaló nővel, aki a kaját osztotta. Eldumálgattunk, majd leültem elfogyasztani a tejfölös-porcukros tésztát a tányéromról. Két falat után már hallottam a csengőt, ami, bevallom, nem igen keltette fel a figyelmemet, cseppett sem aggódtam, hogy esetleg elkések az óráról, hiszen a tanárok is mindig késnek, időm van, mint... na jó, nem annyi, mint a tenger, de egy kis pocsolyányi időm azért van. Jobban mondva volt, akkor.
Eszem, eszem...
Eszem, eszem, eszem...
Még mindig csak eszem...
Még mindig csak eszem és eszem...
Hát, már 10 perc is eltelt, de én nem veszem sietősre a dolgot, ugyanis képtelen vagyok olyan gyorsan enni. Nem vagyok egy csiga, de szeretem jól megrágni, közben megízlelni, majd a nyelőcsövemen leengedni a falatot.
Tényleg nem siettem el semmit, tán még 15 perc is eltelt, mire valahogyan "észheztértem", az utolsó falatokat meg nem "evvén" meg a tányéromról, leadtam a kaja és tányér leadó kis ablakon a maradékomat, és futottam, sulikört, na meg MNTLTÚ-t megszégyenítő módon, föl, a teremhez.
Diákok és Freddy a teremben dumálgattak. Azt hiszem nem sokról maradtam le. Tényleg nem, hiszen senkinek sem tűnt fel, hogy az előbb toppantam be a folyosóról.
(Azért az ebédhez járó narancsomat útközben még elvettem...)