Keringő-láZzz (2. rész)

Nos, egyáltalán nem vártam a mai napot. Ugyanis RETTEGTEM! Komolyan. Ez már nem olyan, mint az alsós farsangon, itt már nagyobbak vannak, és ez igazán elrettentő. Korombeliek, vagy annál nagyobbak (kisebbek nemigen). Még a bőgés is rámjött. Oké, persze nem az előadás közepette, nem is az iskolában, hanem még otthon. Azt hiszem ilyes módon vezettem le a feszültséget (azért elég idióta mód, nem?) Sírtam, sírtam, közben meg Anyám valami ételt próbált belém tuszkolni. Ilyenkor nehéz, mert a nagy izgalomtól, amit a tánc okozott, egy falat sem megy le a torkomon. (Na jó, egy pár azért igen, ha nagyon megerőltetem magam...)
Szóval Anyukám előhozakodott egy banánnal, hogy ha a muffin nem megy, legalább a banán menjen. Még játszott is az étellel! Bámulatos mire képes, ha erről van szó!.. A banánkarikák, mókusok szerepét töltötték be. Vagyis, az első karika egy "mókus-alkatrész" volt. A mókusnak a szeme. Merthogy ez a rakoncátlan mókusszem kiesett a helyéről. Ez volt az első, amit be kellett kapnom. Aztán jött a "szem" tulajdonosa, a kismókus. Ő éppen a szemét kereste, felült hát egy "vonatra", s már ment is a szeme után. (Vagyis a nyelőcsövemen át a gyomromba. Pff! Nem is tudom minek írom le!) Aztán jött a mókus-klán többi tagja, a testvérek, akik a mókus testvért keresték, majd a mókuskák szülei, ezt követően pedig a nagyapjuk. Vagyis, Anyának baromi nagy a fantáziája, ha banánokról van szó... :-)

Miután túlestünk a "banánkarikák-és-a-szemkeresősmókusokon", hogy egy kicsit oldjam a feszültséget megnéztem a Hannah Montana koncert DVDm-nek azt a részét, ahol a Jonas fivérek vendégfellépőkként vannak jelen, s meghallgattam pár számot. (Névszerint a When You Look Me In The Eyes-t és a Year 3000-et->utóbbi a kedvenc dalom.)
Ja és nem írtam, de reggel még megnéztem a Camp Rock-ot is.
A feszkó sikeresen oldva lett, majd a rendelkezésemre álló maradék- csöppnyi- időben még aludtam egyet, vagyis próbáltam, mert iszonyú fáradt voltam. Az alvásból nem igazán lett semmi, mert Anyukám a szobám ablakát rosszul csukta be, s a széltől szinte folyamatos sípolást lehetett hallani. Ez egy szempontból vicces is volt, viszont amikor már végre, nem egyszer sikerült elaludnom, mindig fölébresztett a hang. Mikor utoljára aludtam el, még egy álmot is láttam. A Nagypapámmal sétáltam az utcán, s volt nála egy furulya, amibe készült belefújni. Már oda rakta a száját a réshez, s hirtelen fújt egyet, amire ugyanolyan hirtelenséggel sikerült föl is ébrednem. Hallottam a Papám fújását, amit a furulyába intézett. De pár másodperc után rájöttem, nem az én szeretett Nagypapám furulyaszavára észleltem föl, hanem az ablak és a szél játékára. Csak az olyan fura, hogy az álmomban pont akkor fújta meg a furulyát a Papa, amikor a szél "megszólalt".

Háromszor szedte szét a hajamat Anyukám, mire negyedszerre sikerült neki megcsinálnia. A többi lánnyal ellentétben, én nem fodrászhoz mentem, hanem a saját Anyám készítette el a hajamat, gyönyörűen! Nekem volt a legtöbb fehér rózsa (apró, virágformájú kiscsat) a hajamban.
A sminkemet is Ő csinálta. Az is szédületesen jól sikeredett. Tényleg, lehet, hogy többet érne ilyen szépészeti cuccal, mint az irodai melóval, s ez még talán ínyére is válna, úgyértem, még szeretné is a munkáját.
Majdnem elkéstünk a suliból, a nagy készülődésben, amit itthon levezényeltünk. De, még pont odaértünk az előadás előtti próbára. :-)
Ma az Anyukám, a két Nagyszülőm, és egy másik (nem akik tegnap) Unokatesóm is résztvett a családból, a Farsangon. Nekik is köszönöm (háromnegyedének újból köszönöm), hogy eljöttek! :-)

Miközben a próba zajlott, a táncpartnerem- akinek már ideje lenne valami "fantomnevet" adni-, vagyis Zee (ejtsd: Zí), mondta, hogy ott ül a valamelyik széken az anyukája. Elmondta milyen ruhát visel, s én már meg is találtam. Nem volt távol az én Anyukámtól, vagyis pont mögötte ült, s láttam, hogy még valamit az Ő anyukája az én Anyukámhoz is szól. Mondtam ezt Zee-nek is, hogy már beszélnek is egymással, mire az furán, kicsit értetlenkedve nézett. Mint utólag kiderült, rossz nőre hittem azt, hogy az Anyukája, valaki teljesen másra, valaki teljesen máshogy kinézőre. Ezt onnan tudtam meg, mert a tánc után Zee anyukája megkérdezte, lefotózhat-e Zee-vel, mire persze mondtam, hogy jó. A következő táncnál (mert kettő is volt a mai nap, egy az elején, egy a végén), közöltem Zee-vel, hogy tévedés történt az előbb, mert én teljesen összetévesztettem az Anyukáját és egy másik nőt egymással, amire az egy kisebb röhögésben tört ki. Hát, hozom a fomám.

Örültem, mert a két tánc közti szünetben találkoztam egy régi iskolatársammal, az egyik legjobb barátnőmmel- akinek szintén kéne egy "fantomnév"-, 3,14-gyel.
/Fura egy "fantomnév" tudom, de most ez jutott eszembe, s szerintem tök jó ez neki. Mint a 'Pí', vagyis 3,14. Úgyis jó matekból, meg a neve eleje is kötődik ehhez. :-)/
Szóval, 3,14- nek is nagyon tetszett a tánc, s az azt követő sulis Disco-ba még próbált is bevonni, kis sikerrel. Bevallom, én nem vagyok az a Discozós típus. Inkább otthon tombolom ki magam, szép magányomban, a Jonas Brothers zenéire ugrálgatva, vagy hasonlók. De azért, bementem pár percre, hogy 3,14 is örüljön, meg hogy ne legyen az, hogy jó nyolcadikos létemre még meg sem látogattam a Disco-t. Ja és, mert tavaly is tök jó volt. De idén valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Vagyis, nem volt rossz, de a tavalyi akkor is jobb volt, akkor is jobb volt!! Szóval, kimentem inkább, Anyukámhoz, aki kint ült egy padon, a suli portájának oldalával szemben, s csatlakoztam hozzá. Ő nagyon akart visszaterelgetni a Disco-ba, de én nagyon nem akartam visszamenni. Én még nem érzem magamat késznek a Disco-ba járáshoz, akár az iskolában van, akár nem, meg nem is az én világomnak érzem ezt még. Szívesebben megyek inkább egy könyvtárba bóklászni. Na ott érzem igazán otthon magamat.
Anya egyébként nagy Discozós volt, folyton bulizni járt. (Jó, talán nem folyton, de ahányszor már ecsetelte, a folyton elég találtó szónak titulálható ide.) De, elfogadta, hogy inkább haza menjünk, mint a Discóba, én, vissza. Úgyhogy, ahogy kifelé igyekeztünk még találkoztunk az Igazgatónővel, akivel még beszéltünk pár sort a Discózásról, s aki maximálisan egyetértett velem abban, hogy ráérek még így "élni", még előttem az ÉLET. :-)
Szóval ezzel véget ért a Farsang.
S bár rendkívül utáltam, mostmár hiányzoni fog a szerdán és a pénteken való koránkelés, hogy beérjek a suliba, 0. órára, keringőpróbára. Mostmár hiányozni fog...