Végre rájöttem mi az a bizonyos dolog, ami eddig hiányzott az életemből... Pontosabban nyár óta szenvedek hiányától, de eddig be sem ötlött, hogy ez lehet az a valami.
NUTELLA
(Olyan jó szó, nem? Egyből a csomagoláson álló kép jut eszebe, melyen egy kés keni rá egy szelet kenyérre ezt a mennyei finom mogyoróskrémet. A neve is ilyen. Csak úgy siklik a levegőben, ahogy elhagyja a számat a Nutella szó... pompás!)
Ma találtam, ahogy hazajöttem az iskolából, a hűtőben ebből a nem-is-tudom-már-milyen szavakkal-illessem finomságból. És egyből rájöttem, hogy tényleg ez volt az a bizonyos, ami hiányzott nekem már nyár óta. Tudtam, hogy valamiből hiányt szenvedek, de nem tudtam mire gondoljak, lehetett ez bármi. Most viszont rájöttem, hogy a Nutella volt.
Nutellát ettem tavaly nyáron a Református Hittan táborban (Katolikus vagyok, s még sosem jártam misén, vagy Istentiszteleten, de ezt majd máskor leírom...), és ettem Olaszországban, amikor Anyával, a Nagyszüleimmel és "Gé"-vel (Anya élettársa) voltunk kinnt Caorle-ban. Igaz, az nem Nutella felírattal felcímkézett mogyorós-csokis krém volt, hanem valami más nevű, de ugyanilyen finom volt! :-) Sőt, jut eszembe, ott még vettünk csokis-banános krémet is. Az is fincsi volt! ;-)
No, hát most e dolgok tudatában, nekiállok és- ha nem is az egészet, áh, dehogy az egészet!- de egy jó adagot elfogyasztok ebből a rég látott fincsiségből! :-)
P.S.: Ja és a felül látható kép a Google-ről származik. Neve: Nutel Lisa ;-) Nézz csak utána! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése